A szakadást követően, mivel az addig használatban lévő temetőt a neológok kapták meg, az ortodox hitközség a neológ mellett egy újabb temetőt hozott létre 1876-ban.

Ennek a temetőnek a kialakítása a korábbi hagyományokat követte. Héber feliratú sírkövei közül csupán 3 kisebb épület emelkedik ki. Ezek felújított formában láthatók, rendbehozataluk a zsinagóga 2002-es felújításakor történt meg.

A temető bejáratával szemben helyezkedik el a mártírhalált halt makói ortodox főrabbinak, a cádikként tisztelt Mose Vorhandnak (1880-1944), az Ohel Mose szerzőjének és feleségének ohelje. A korábbi téglaépületet, mely a háborút követően zarándokhellyé vált, 2002-ben hozatták rendbe. A sírokat ekkor egy-egy kétezer liter űrtartalmú kvitli-ládával látták el, amelyben a zarándokok hátrahagyhatják a kérőcéduláikat. Az ablakokkal rendelkező kis házban padok, emléktáblák, imakönyvek és a főrabbi fő művének példányai találhatók. Sírja felett örökmécses világít, mely a Tanból áradó fényt jelképezi. A zsidó népi jámborság ugyanis az igaz embert élő Tannak tekinti. Az épület oldalában található ohel Kestenbaum Smuél sírját és a temető genizáját rejti magában. A harmadik, sokak által látogatott sír pedig a neológ temetőbe átvezető hiányos kerítésszakaszhoz közel található Chájim Jehudá, a gáonként és cádikként tisztelt Deutsch Léb dájen (vallási ügyekben döntő rabbi-helyettes) nyughelye, melyet beton kerítéselemekből összeállított ohel fed.


(Gleszer Norbert)