PULITZER  ÉS  MAKÓ

(Csillag András: Pulitzer Makói származásáról c. tanulmánya alapján.
Makói Múzeum Füzetei. 46., 28 p. Makó, 1995.)

Pulitzer József magyar származását soha nem tagadta, bár nem is igen hangoztatta. Mivel emlékiratot nem írt, családi hátterének részletei hiányosan vagy tévesen szerepelnek róla, főleg az Amerikában kiadott életrajzi művekben. Pulitzer József származásának megítélésében alapvető kérdés szüleinek nemzetisége, és vallása. Még a róla szóló legjelentősebb életrajzi írások is tényként fogadják el azt az elterjedt nézetet, miszerint apja magyar zsidó, anyja pedig osztrák-német katolikus lett volna. Pedig mindkét szülője magyarországi születésű és zsidó vallású volt. Apai ágon a család igen elterjedt volt a XVIII-XIX. századi Magyarországon, őseik családfája sokfelé ágazott el. A XVIII. század elején Dél-Morvaországból érkeztek hazánkba. Nevük egy ottani falu - Pullizt, illetve nemzeti nyelven Pulice - elnevezésből ered. Történelmi tény, hogy abban a században számos morvaországi zsidó érkezett Magyarországra előbb kereskedni, majd végleg letelepedni. Beáramlásuk - elsősorban gazdasági okok következtében - a század második felében felgyorsult. Az országon belüli elhelyezkedésüket részint a helyi tilalmak, részint a rájuk háruló gazdasági tevékenységek - áruszállítás, haszonbérlet, házalás, falusi kiskereskedés, pénzkölcsönzés, stb. határozta meg. Kereskedelmi tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a török hódoltság alól nemrég felszabadult vidékek gazdasági talpraállításához.

Magyarországon a XVIII. században - amint azt az országos és helyi zsidóösszeírások tanúsítják - több helységben találhatunk ott élő Pulitzereket, illetve Politzereket azonos útvonalak mentén, melyeket a morva zsidók betelepülésük során követtek. Az Alföld déli részén a kitűnő gabonatermesztési lehetőségek folytán megélénkülő terménykereskedelem hamarosan sok zsidó bevándorló érdeklődését keltette föl. A feljegyzések szerint legkorábban Nagyváradon telepedtek meg Pulitzerek hazánkban; Ábrahám, Pulitzer Áron fia, már 1722-ben szerepel az ottani dokumentumokban. A család számos tagja élt itt a század folyamán, s közülük az egyik Moyses, még 1736-ban is fizette az adót morvaországi örökös urának.  

Makón, az egykori Csanád vármegye székhelyén, Pulitzer Józsefnek, apjának és nagyapjának szülővárosában, a XVIII. század közepe táján, Mária Terézia uralkodása alatt telepedtek le az első zsidók. A gyér népességű, de jó mezőgazdasági adottságokkal, termékeny földdel rendelkező dél-alföldi vidéken Stanislavich püspök szívesen látta a zsidó kereskedőket családjaikkal együtt. Az új telepeseket kezdetben adókedvezményben részesítette, így a piacközponttá váló püspöki mezővárosban néhány évtized alatt jelentős lélekszámú zsidó közösség jött létre. 1828-ban már csupán Pulitzerekből hat család élt itt, a környéket nem is számítva. A család más ágaival ellentétben, akik Politzerek voltak, a makóiakat Pulitzernek hívták, esetenként cz-vel írva nevüket.


Az első Pulizter Makón az 1773-as összeírásban nyersbőrkereskedőként szerepel. Az ő leszármazottja volt Mihály, József nagyapja, aki 1780 körül született. A csongrádi Schwab Rozáliát vette nőűl, és igen hosszú, tevékeny élete során terménykereskedelemmel foglalkozott. A városban nagy tekintélynek örvendett; háza, üzlete a Piac téren állt. Sikeres üzletember, a zsidó közösség vezetőségi tagja volt. Helyben felvásárolt terményekkel rendszeresen részt vett a pesti országos vásárokon. Makón fűszerboltja volt. Fia, Fülöp - József apja - ugyancsak ott született 1811-ben. Kezdetben atyjának társa volt a kereskedésben, de a negyvenes évek elejétől önállósult. Másfél évtized alatt a város legrangosabb termény-nagykereskedőjévé vált; kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkezett szerte az osztrák birodalomban. Sokat utazott, s ilyenkor a városi elöljáróságtól mindig a legjobb ajánlólevelet kapta. Telekkönyvi bejegyzés tanúsítja, hogy 1843-tól háza előkelő helyen, a megyeházával szemben állt. Itt született 1847. április 10-én József, akinek nyolc testvére közül csak Lajos, Albert és Anna maradt életben; a többiek kisgyermekkorukban megbetegedtek és meghaltak. József anyja, Berger Elize, szintén kereskedőcsalád leányaként, 1823-ban született Pesten. Korabeli útiokmányok tanúsága szerint magas, sötéthajú, kerek arcú, kék szemű asszony volt; az ő édesapja, Berger Lázár nevével először az egyik, 1811-ből származó pesti zsidóösszeírásban találkozhatunk. Pulitzer Fülöp az 1848-as szabadságharc alatt a délvidéki csapatok katonai élelmezője volt. Két testvérbátyja a nemzetőrségben teljesített szolgálatot. A család jómódban élt. A szabadságharc bukása sem okozott törést életükben, mert az apa folytatta katonai élelmezői tevékenységét - igaz, hogy most már a császári sereg számára. A gyermekekhez házitanító járt; a legidősebb fiút, Lajost pedig később Bécsbe küldték gazdasági iskolába. Fordulat akkor következett be életükben, amikor 1855 tavaszán Pestre költöztek. A jobb kereskedési lehetőség mellett erre ösztönözték Pulitzer Fülöpöt családi kapcsolatai is.

József ekkor nyolcesztendős volt. Pesten az Új vásártér közelében a következő évben megnyitották nagykereskedésüket, és már az első időkben jelentős forgalmat bonyolítottak le. Az üzletben társnak. illetve utódnak szánt fiú, Lajos ekkor elhunyt. A család jól élt, a terménykereskedelem virágzott. A céget törvényesen is bejegyezték. József a Hampl-féle kereskedelmi magániskolában folytatta tanulmányait. A baj akkor kezdődött, amikor a családfő súlyosan megbetegedett, és az orvosi költségek miatt az üzlet gyors hanyatlásnak indult. Az apa a tuberkulózisból többé nem gyógyult föl: 1858-ban negyvenhét éves korában meghalt. Végrendeletében vagyonát - amelyből alig maradt valami - feleségére, kiskorú gyermekeinek gyámjára hagyta. József ekkor alig múlt tizenegy esztendős, testvérei pedig még nála is kisebbek voltak. Az árván maradt családra szomorú idők köszöntöttek. Az özvegy ingóságait az adó fejében lefoglalták. Valósággal nyomorogtak, de az üzletet nem kellett teljesen felszámolni: egy kis lisztesbolt maradt belőle.


Pulitzerné ezután újra férjhez ment. József, kinek 1860-ban Anna nevű húga is meghalt, elhatározta, hogy önállósítja magát. Apjának, testvéreinek halála, anyja második házassága mind erre ösztönözte. A katonai pálya iránt vonzódott. Jelentkezett is az osztrák császári hadseregbe, de ott fiatal kora, rossz látása és gyenge fizikuma miatt alkalmatlannak minősítették. A francia idegenlégiónál, majd az angol gyarmati hadseregnél tett próbálkozása sem járt több sikerrel. Hamburgba került, ahol ekkor az északi és déli amerikai államok között dúló polgárháború északi ügynökei toboroztak önkénteseket. Ők szinte bárkit hajlandóak voltak felvenni, így az erőnek erejével harcoló Puliztert is. Tehetségéhez méltónak vélt célját elérve, egy kivándorlókkal megrakott hajón, üres zsebbel indult el 1864 nyarán, tizenhét évesen az Újvilág felé. Kivándorlásával - mely anyja akarata ellenére, de végső soron az ő tehermentesítésére történt - új fejezet kezdődött életében. Pár év múlva öccse, Albert is követte Amerikába.


Pulitzer tengerentúlra távozása a magyar kivándorlási mozgalom kezdeti szakaszára esett. Szemben a szabadságharc bukását közvetlenül megelőző évek politikai emigrációjával, a hatvanas évektől az ínség, a rossz megélhetési körülmények lettek a kivándorlásra ösztönző legfontosabb tényezők. Pulitzer érkezése előtt - elsősorban a Kossuth-emigráció tagjai közül - már több százan találtak menedéket az Egyesült Államok földjén, s vettek részt a polgárháborúban.