M a k a i E m i l
|
Makai
Emil 1870. november 17-én született Makón. Apja a nagy tudású rabbi,
Fischer Antal Enoch volt.
Tanulmányait Steinhadt Márk
irányításával szülővárosában kezdte, majd a budapesti rabbiképzőben folytatta.
17 éves, mikor első verses kötete
megjelenik Vallásos
énekek címmel (1888). Zsidó költők című
műfordításai (1892) valamint az Énekek éneke verses regénye
(1893) figyelmet és elismerést váltottak ki.
Költői
pályájának erről a szakaszáról Hegedűs Géza így ír: "Nemcsak vallásos költőnek,
hanem keleti nyelvésznek is indult. Az anyanyelvi biztonsággal korán
tulajdonba vett német és francia mellett filológiai alapossággal
megtanult héberül, arabul, perzsául, megértette az angol, olasz,
spanyol szövegeket. Már ifjúkori áhítatos, imádságszerű
költeményeiben bravúros verselőnek bizonyult, alföldi ízekkel teljes
nyelvezettel. Ellentétben az eleve városi élmények közt felnövekedő
Ignotusszal, Heltaival
és Kozmával, ő - akárcsak Kiss József - az
alföldi táj és az alföldi aprócska
zsidó templomok emlékei közül érkezett a
hirtelen nagyvárossá váló fővárosba.
És huszonkét éves korában (1892-ben)
egyszeriben feltűnt Zsidó költők
című műfordításkötetével. Héber
klasszikus poétákat tolmácsolt hűségesen,
bravúrosan és olyan szép magyarossággal,
amely mégis érzékeltette az eredetiek
sajátos nyelvi ízeit."
|
A szerkesztőségben a 'napi anyag'
alatt mindig megkezdett verseket, vagy operettlibrettókat
rejtegetett a szigorú főszerkesztői szem elől. A főszerkesztő jó újságot akart
látni, a segédszerkesztő viszont jó verset akart írni, és ezért
játszottak bújócskát egymással. Makai Emil szenvedélye a
vers, a rím volt. (...) A tömeg kötője Kiss József és Szabolcska Mihály volt, az újabb
nemzedéket az Ignotus-Heltai-Makai
triász képviselte. A
Hét költői. Mind a három játékos és formaművész. Közöttük a
legnagyobb technikus Makai
Emil . Egyik
aktuális versének két sorára ma is emlékszem: Mily különös e békekorszak, A
levegőben puskaporszag! Szinte gyermekes örömmel járt
asztaltól asztalhoz és ismételgette az igazán nagyszerű rímet. (...)
Egy nap összehívott bennünket, ifjabb nemzedéket a segédszerkesztői
szobába, mappája alól A
Hét még egy nedves kefelevonatát húzta elő és szinte
mámorosan, érzelmeitől megindultan olvasta fel nekünk legszebb
versét, a Roráté-t,
a vallomást, melyet elszakadt múltjának, apjának tett. A hangja a
vers végén könnybe csuklott - Coc sírt. Makait siratta!" Tragikusan rövid életének utolsó négy esztendejében érdeklődése egyre inkább a színház felé fordult. Több mint száz színdarabot fordított. 1898-ban a Petőfi Társaság tagjává választotta. Tagja és jegyzője a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának. Legnagyobb sikerét a Tudós professzor Hatvani című komédiával érte el. Jókai Mórnak annyira tetszett a darab, hogy a premieren a díszpáholyban a közönség tapsa mellett megölelte és megcsókolta a szerzőt. Hegedűs Géza így méltatja a művet: "Harmincéves korára költői és drámaírói útja egy valóban kitűnő színpadi műben csúcsosodik ki. Megírja verses vígjátékát, a babonaságokat vidám, szinte burleszkszerűen, mégis harcos komolysággal bíráló Tudós professzor Hatvanit. Az irodalomtörténet úgy tartja nyilván ezt a méltatlanul elfelejtett komédiát, mint a századforduló egyik legjobb színpadi művét. Bemutatója megérdemelten nagy sikert hozott, s nemigen érthető, hogy miért nem jutott rendezőink és színigazgatóink eszébe, hogy ezt a hatásosan mulatságos haladó hagyományt felújítsák. Igazi abszurd játék, ahogy az ördögök ármádiája be akarja bizonyítani a nagy debreceni professzornak, hogy vannak ördögök, de a tudós felveszi a harcot a látszattal, és bebizonyítja az ördögöknek, hogy hiába minden igyekezetük - nem léteznek." Alig múlt harminc éves, mikor fiatalon, egy ígéretes pálya kezdetén elhunyt. A kilencvenes évek idején a könnyed, városi líra megteremtésével az irodalmi modernséget, a progressziót képviselte. Versei és színjátékai a századforduló egyik legjelentősebb költőjévé tették. Szülővárosában temették el. Hármas koporsóját Budapestről külön vasúti kocsiban hozták Makóra. A koporsón hatalmas koszorú, rajta az imádott kedves neve: Margit. A jángori temetőben helyezték örök nyugalomra. 1923-ban - költői jubileumán - Juhász Gyula és a fiatal József Attila is tisztelgett a sírjánál. Juhász Gyula a Régi költő című versében emlékezett meg Makai Emilről: "Tavaszi
temetőben jártam,
S egy költő sírjára találtam? Rezeda nyílik most porából, Mint régen ének ajakáról." |
|
 |
 |
(Urbancsok Zsolt)
T A R T A L O M
K E Z D Ő L A P
T Ö R T É N E T
Z S I D Ó V Á R O S R É S Z
Z S I N A G Ó G Á K
T E M E T Ő K
R A B B I K
H Í R E S M A K Ó I A K
A V I L Á G I G A Z A
T Ö R T É N E T
Z S I D Ó V Á R O S R É S Z
Z S I N A G Ó G Á K
T E M E T Ő K
R A B B I K
H Í R E S M A K Ó I A K
A V I L Á G I G A Z A
| Dr.
Kecskeméti Ármin Egyesület Makó 6900, Vorhand rabbi tér 3. Levelezési cím: Makó 6900, Apaffy u. 17/a e-mail: kae.mako@gmail.com |