A mór-szecesszós stílusú zsinagógáról Gerő László a következőket írja: "A centrális elrendezésű épület négyzete fölött a nyolcszögű dobon ülő kupolával, a félnyolcszög záródású keleti szárnyával és az ezt közrefogó két kápolnaszerű lépcsőház építményével, valamint a félkörívben záródó hármas ikerablakaival az időközben lebontott egri zsinagógához volt hasonló". Az épület belső terét a hitéleti reformoknak megfelelően alakították ki. A Tóra-olvasó asztal (bima) a Tóra-szekrény elé került. Mögötte kapott helyet az orgona, valamint a kórus is. A női karzatokat a zsinagóga hosszanti tengelyében kétoldalt és a főbejárat felől építették meg. Az igehirdetés kizárólagos nyelve a magyar volt. 1926-ban az épületet körbekerítették, udvarát parkosították.


1945 után a deportálásból visszatértek közül sokan kivándoroltak, elhagyták a várost. A neológ közösség lélekszáma jelentősen csökkent. Zsinagógájukat rendszeresen látogatták, de nagyobb fejújítást nem végeztettek. A '60-as évek elejére a kupola faszerkezete veszélyessé vált, felújításra szorult. A város az életveszélyesnek nyilvánított zsinagógát bezáratta. A felújítás költségeit (több mint egymillió forintot) a helyi és az országos zsidó szervezetek nem tudták előteremteni. Több javaslatot is tettek az épület újbóli felhasználására (könyvtár, hangversenyterem stb.), de a városi vezetés a lebontást szorgalmazta. Ebben a helyzetben a Magyar Izraeliták Országos Szervezete eladta bontásra az épületet a Kossuth Termelőszövetkezetnek fél millió forintért. A neológ zsinagógát - amely alig ötven évig hirdette a zsidók polgárjogosultságát Makón - 1965 tavaszán lebontották.


(Urbancsok Zsolt)