|
Az első
zsidó lakosokat 1743 körül telepítette be a város földesura,
Stanislavich Miklós püspök. Az un. "zsidó fertály" a város
központjától keletre, a piac és fontos utak kereszteződésében jött
létre.
Betelepülésük
után egyetlen utcájuk volt, amit Nagyzsidó (ma Deák Ferenc) utcának
neveztek. A dinamikusan növekvő népesség északkeleti irányba
terjeszkedett: először a Kiszsidó utca (neve később Fürdő, majd
Eötvös utca), majd Bolygó és Síp utca területe népesült be. Az utak
a talajvizes felszínhez igazodtak, a vízereket kikerülve félkör
alakú magaslatokon jöttek létre, és a tölcséresen kiszélesedő
Kapitány (ma Vásárhelyi) utcába torkolltak.

A zsidó
városrész rendezési terve
Fejérváry
Ferenc 1815
A
18. század végére kialakult a zsidó
városrész, amely fontos utakkal keretezett 240-szer
120-szor 60 öles, háromszög alakú terület
volt. Mivel az utak a terjeszkedés határaivá
váltak a zsúfoltság nőtt, a legtöbb telekre
rendezetlenül több ház is épült. Zugok,
zsákutcák és szűk sikátorok alakultak ki. A
szabálytalan építkezések miatt gyakoriak
voltak a tűzvészek. A házak többsége
rendkívül szegényes vályog viskó volt,
csak elvétve akadt egy-egy téglából
épült módosabb lakóház.
Fejérváry Ferenc 1815-ben rendezési tervet
készített, amelyet csak az 1821-iki évi nagy
árvíz után lehetett végrehajtani. Amint azt
Gilitze
István parasztköltő is megírta, a víz "a
zsidók házait rendre learatta", a városrész
épületei gyakorlatilag megsemmisültek.
Fejérváry tervei alapján a zsidóság
íves alakú utcáit kiegyenesítették,
egységes házhelyeket alakítottak ki.
A
19. század utolsó harmadáig a makói
izraeliták zömében a történelmi
zsidó városrészben laktak. Az
elkülönülés nem volt teljes, hiszen
keresztényeknek is volt házbirtoka a zsidó
fertályban, és a század végétől
egyre többen - főleg asszimilálódott
neológ zsidók - költöztek a város
központjához közeli református és
katolikus területekre. A Főtéren egyre több
zsidó bolt és kereskedőház épült. A
polgárosult és a hagymakereskedelem révén
jelentős gazdasági erőt képviselő zsidó
réteg megjelenésével - az Alföld más
mezővárosaihoz hasonlóan - Makón is kialakult a polgári zsidó városrész.
Ez már nem csak a "történelmi törzsterületet" foglalta magába, hanem
elsősorban a zsidóság gazdasági tevékenysége révén mintegy
"holdudvarként" magához kapcsolta a Piac, a Főtér, a Dessewffy tér,
Kossuth utca, Vásárhelyi utca, Hajnal utca és a Megyeház utca
háromszögét.

Makó
város átnézeti vázlata (részlet)
Noé Gyula
1932
(nagyobb mérethez
kattintson ide)

A
soá embervesztesége, majd az 1956-os forradalmat
követő elvándorlás miatt a makói
zsidóság lélekszáma jelentősen
csökkent. Ezzel együtt a város gazdasági
életében betöltött szerepüket is
elvesztették. Az 1960-as évek elején megindult
városrendezés a zsidó városrész
agóniájának kezdetét jelentette. 1965-ben a
helyi zsidóság tiltakozása ellenére
lebontották a Baumhorn Lipót által tervezett
neológ zsinagógát. A
bútorraktárként használt Machzike Tora
épülete a Sutu-udvar házaival
együtt ugyanerre a sorsra jutott. A város
központját, a Főteret is
átépítették. A piacot előbb a Csanád
vezér térre, majd a Deák Ferenc utcára
helyezték át, és megépítették
a Csipkeházakat. A tér régi, patinás,
műemlék jellegű épületeit lebontották. A
Deák és Eötvös utcák első
harmadának épületei áldozataivá
váltak a városrendezési terveknek. A kereskedők
házai helyén ma panelsorok állnak, csupán
néhány régi épület őrzi az egykori
zsidó városrész hangulatát.
(Urbancsok Zsolt)
|