Dr. Kecskeméti Ármin Egyesület

Földolgozta a Csanád vármegyei zsidóság történetét, két-két kötetben megírta a zsidók egyetemes történetét valamint irodalomtörténetét, valamint ő készítette a Dézsi János szerkesztette Világirodalmi lexikon zsidó vonatkozású címszavait.

Schöner Alfréd így ír munkásságáról: "A zsidó irodalom története I.-II. című (Budapest, 1908-1909) munkáját az IMIT jutalomban részesíti. Teljességében egyedülálló, tájékozottságában felkészültségében, műveltségében szinte nélkülözhetetlen mű. (...) Az IMIT adta ki a babilóniai fogságtól napjainkig terjedő zsidó történelmet. (A zsidók egyetemes története, I.-II. Budapest, 1927.), amely a nem-zsidókkal való zsidó életközösség formáit akarja mindenütt kidomborítani. Társadalomtörténet, művelődéstörténet és gazdaságtörténet egyszerre. Később, tudományos munkában értekezik a babilóniai fogságot megelőző korról. (Izrael története a bibliai korban. Budapest, 1942.) Az eseményeket tudományos igényességgel alátámasztó, nagy érdeklődést kiváltó munka. Sajnálatos, hogy testvére, Kecskeméti Lipót, tudós nagyváradi rabbi által befolyásolt ékes, de nehéz stílusa itt is dominál. Irodalomtörténeti és történeti munkái - melyek az érdeklődő olvasókhoz emiatt nehezen juthattak el - kisebb könyvtárral felérnek. A Csanád megyei zsidók monográfiája egyike a legértékesebb ilyen jellegű alkotásoknak. (...) A századforduló liberalizációja befolyásolta a korszellemet. Lüktető életet vitt a fejlődést óhajtó, magyar zsidóság vérkeringésébe. Ez a megváltozott légkör hatott a rabbikra is. A hivatásteljesítés fogalma átértékelődött. A múlt szeretetének és a jövő formálásának szimbiózisa szükségesnek mutatkozik. Dr. Kecskeméti éles elmével felfigyelt a tényekre, fogékony lelkivilága átvette a küldvilág rezgéseit. Természetes közvetlenséggel adott helyt azoknak a pozitív változásoknak, amelyekre kutató szeme mindenütt felfigyelt. A liturgia archaikus jellegéhez ragaszkodott, de a dekoratív külsőségek is alkotó elemei lettek az irányítása alatt lezajlott istentiszteleteknek. Javaslatára alakult meg a a húsz-huszonöt főt számláló kórus, melyet gyönyörű csnegésű, ősi dallamokat megszólaltató orgona kísért. Szombatonként diák-istentiszteleteken kellett megjelenni a zsidó iskola növendékeinek, hogy együtt, közösen hallgassák a neves főrabbi nemes veretű, mindenkihez szóló prédikációit. Betegágyán is tanított. Begipszelt lába, a balesete okozta szobafogság sem akadályozta meg abban, hogy tanítson. Az ideális családi életet élő mesternek a papi funkcióit s a tudományos munkát egyszerre jelenthette a tanítás. Akár egyetemi szinten, Szegeden, akár a kicsinyeknek Makón..."